FEJETLENSÉG [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
Vmely tömegnek v. vminek fejetlen (2a), hebehurgya, zűrzavaros volta. A csapat, az osztály, a tömeg fejetlensége; az intézkedések, a menekülés, a visszavonulás fejetlensége. || a. Fejetlen (2a) állapot, viselkedés; irányítás, vezetés híján fellépő zűrzavar, fejvesztettség, kapkodó rémület v. tanácstalanság. Fejetlenség lett úrrá a tömegen. Szerencsétlenség alkalmával nagy veszély a fejetlenség. Micsoda fejetlenség van itt! A nagy fejetlenségben megfeledkezett róla. □ Szabolcsban tökéletes fejetlenség uralkodott. (Vas Gereben)