FEJÉK [j-é] főnév (
régies,
választékos)
Díszül v. hatalmi jelvényül fejen viselt ékszer, ékesség; fejdísz. □ Fején még állt a gömbölyű tiara, a sassanidák [a perzsa uralkodóház] fejékéhez hasonló. (Jókai Mór) Szűzi, szép mozdulattal csillogó fejékét | hajába tűzi. (Kosztolányi Dezső) || a. (
irodalmi nyelvben) Női hajzat, hajkorona. □ Tánc közben észreveszi, hogy
fejéke lebomlani készül. (Jókai Mór)