FEHÉRLIK [e] tárgyatlan ige -ett [ë]; (
ritka) -eni [e] (csak jelentő mód 3. személyben)
Fehérnek látszik, fehér színfoltként hat.
Messziről hófödte csúcsok fehérlenek. Bársonyosan fehérlik a juhok gyapja. A kapun zománctábla fehérlett. □ Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek. (Arany János) A távolban délkeletre nyírfacsoport fehérlett. (Gárdonyi Géza) A harangszó messze hangzik S tornya fehérlik az éjszakában. (József Attila)
- Igekötős igék: átfehérlik; előfehérlik; idefehérlik; kifehérlik; odafehérlik.
- fehérlő.