FEGYVERNÖK [e-e] főnév -öt, -e [e], (
régies) fegyvernek [e-e-ë] -et [ë] (
történettudomány)
Fegyverhordozó. □ Jött fegyverneke, és paripát, dárdát hoza gyorsan. (Vörösmarty Mihály) Ha a lovag megmenti a kisasszonyt, Komornáját a fegyvernök bizonnyal. (Madách Imre) || a. jelzői használat(ban) (
régies) Ennek tisztét, feladatát ellátó. □ Bence Toldinak volt fegyvernök vitéze. (Arany János)
- fegyvernöki; fegyvernökség.