FEJEDELEM [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e], (
irodalmi nyelvben) fejdelem [e-e-ë]
- 1. Általában uralkodó. Nagy sereg élén érkezett meg a fejedelem. □ Felkeltek a királyok ellenünk, S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét. (Madách Imre)
- 2. (történettudomány) <A királyság, császárság korában> kisebb területen bizonyos királyi külsőségek v. jogok nélkül, esetleg vmely uralkodóval szemben függőségi viszonyban uralkodó személy. Erdélyi fejedelem; hűbéres fejedelem; → vezérlő fejedelem. □ Ide érkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból
A fejdelmünknek
jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni. (Mikes Kelemen) Ha volt valaha fejedelem, akinek egy-egy pillanatban holtpontra jutott az élete, mindnyájan érezték, hogy Báthory Gábor ma ott volt. (Móricz Zsigmond)
- 3. (történettudomány) Törzs, nemzetség v. ezek szövetségének feje, vezére. Árpád fejedelem. □ Húnok fejedelmét nézed üres bábnak? (Arany János)
- 4. (vallásügy, régies) Papi fejedelem: főpap.
- 5. (átvitt értelemben, ritka, választékos) A művészet vmely ágában hódolattól övezett vezető egyéniség. A zene fejedelme. □ Összegyűltek a dal fejedelmi |
Mátyás udvarában. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. fejedelemnő; fejedelemválasztás; 2. egyházfejedelem; nagyfejedelem; választófejedelem.