FEHÉRSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
- 1. A fehér melléknévvel kifejezett tulajdonság, szín; vminek, vkinek ilyen volta. Az arcbőr, a fogak, a haj, a hó, az ing, a kenyér, a kéz, a papír, a ruha fehérsége; a frissen meszelt fal vakító fehérsége. □ Tiszta fehérséggel díszlett kalpagja. (Vörösmarty Mihály) Látni lehetett a borogató rongy környékén a test
fehérségét. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Fehér színű anyag, tárgy. A távolból valami látszik. Mi lehet az a fehérség ott a túloldalon? □ Egy helyen valami kis négyszögletes fehérség hevert a barna földön. (Gárdonyi Géza)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Lelki tisztaság (2), ártatlanság. Lelkének szeplőtlen fehérsége.
- fehérségű.