FELFED tárgyas ige felföd, fölfed, (
népies) fölföd (
választékos)
- 1. Felfed vkit, vmit: vkit, vmit a takaró-, fedőanyagot felemelve láthatóvá tesz. Felfedte lefátyolozott arcát. □ A szépséges El-Abbása
ha az arcát fölfedte a gyémánt sötét lett mellette. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) <Vmely ismeretlen, elhallgatott körülményt, tényt> leleplező módon feltár. Felfedik az igazi okot. Felfedték a titkos tervet. Felfedték a rejtélyt. □ Az orosz követ felfedte európai barátainak
az egész
haditervet. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben) <Jellemző, jellegzetes vonást, sajátságot> valódi mivoltában mások számára is érzékelhetően feltár. Felfedi inkognitóját: megmondja, ki ő valójában, mi az igazi neve (és állása); felfedte jellemük gyengéjét. Felfedi vkinek a kilétét. Felfedte benne a nyájassággal leplezett rosszindulatot. □ Felhatalmazást nyertem arra nézve, hogy inkognitójukat felfedhessem. (Krúdy Gyula)
- Szólás(ok): ld. kártya.
- felfedés; felfedet; felfedett; felfedhető; felfedő.