FÜVEL [e] ige -t, -jen [ë] (
népies,
régies)
- 1. tárgyatlan <Állat> legel. □ Füvelj bárgyú lúd a sovány gyöpön. (Tompa Mihály)
- 2. tárgyas <Állatot> füvön legeltet, fűvel tart, etet, táplál. Füveli a jószágot, nem istállózza.
- Igekötős igék: lefüvel.
- füvelés; füvelget; füveltet; füvelő.