FÉSZKELŐDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e] -ött, -jék (-jön) (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
- 1. Rendsz. ülő- v. fekvőhelyén maradva nyugtalanul izeg-mozog. Ne fészkelődj már annyit azon a széken! □ Fészkelődött elébb egy kissé az állat, De majd belenyugszik, mivel úgy is fáradt. (Arany János) A vendéglői ágyban egyre fészkelődött, forgott. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> belső nyugtalanságtól űzve többé-kevésbé célszerűtlen tevékenységet folytat. Nem került volna bajba, ha nem fészkelődik annyit. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Berzenkedik. □ Csak legalább rájok üthetnénk, fészkelődött
a komáromi kapitány öccse. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: befészkelődik; odafészkelődik; visszafészkelődik.
- fészkelődés; fészkelődő.