FÁRADHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies) fáradhatlan
- 1. Vmely munkában, feladatban, tevékenységben fáradságot nem ismerő, lankadatlanul, kitartóan dolgozó, tevékenykedő <személy>. Fáradhatatlan kutató, munkás. □ Tisztább lelkű,
tudósabb, fáradhatatlanabb embert nem ismerek. Anyám és nővéreim fáradhatatlanok voltak az asztalterítésben. (Tolnai Lajos) A fáradhatatlan vitatkozó ismét megjelent előttünk, hogy
elhitesse velünk felvetett tézise helyességét. (Ambrus Zoltán)
- 2. Az ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, tőle származó. Fáradhatatlan erővel dolgozik; fáradhatatlan szorgalom. Fáradhatatlanul gyűjti az anyagát; fáradhatatlanul járja az országot; fáradhatatlanul képviseli népe érdekeit; fáradhatatlanul azon van, hogy
□ A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélkül való vigyázás
szokta annak a drága fának a gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak. (Zrínyi Miklós) Nem kutatja fáradhatatlan hévvel a társadalmi lét nagy igazságait
(Ambrus Zoltán)
- fáradhatatlanság.