Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FAGY [2] főnév -ot, -a
  • 1. A hőmérsékletnek olyan foka, amelyen a víz jéggé változik. Csikorgó, erős, kemény, pusztító fagy; → száraz fagy; a fagy beáll, beköszönt; a fagy enged, enyhül; megcsípte a fagy. || a. Ennek kisebb-nagyobb területre v. időre kiterjedő uralma, hatása, megléte. Májusi, talaj menti, korai fagy; → kései fagy. A fagyok nagy károkat okoztak. □ Csikóbőrös kulacsocskám! … Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) A fagy, a kemény, egészséges fagy kicsípte az arcokat. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (ritka) Megfagyott föld v. jég. Fölenged a fagy, sár lesz. □ Csillámlik a fagy, a hideg kemény. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely személyre jellemző> érzéketlenség, ridegség, <társaságban uralkodó> fagyos (4) hangulat. Fagyot áraszt magából. A fagy fölengedett.
  • Szólás(ok): ld. (ló)bőr.
  • Szóösszetétel(ek): fagycsípett; fagyfolt; fagyharmat; fagymentes; fagypróba; fagytapasz.