Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FECSEGŐ [ë-ë] melléknév és főnév, (népies) föcsögő
I. melléknév -n, -bb
1. (gyakr. rosszalló) Olyan <személy, madár>, aki, ami fecseg(ni szokott), akinek, aminek szokása, természete a fecsegés; sok haszontalanságot beszélő, locsogó; pletykáló, pletykás. Fecsegő gyermek, közönség, szajkó, vénasszony. || a. Olyan, amelyre a fecsegés (1) szokása jellemző. Fecsegő természet(ű). Fecsegő korban van a gyermek.