FEGYVERCSÖRTETÉS [e-e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. (ritka) <Táborban, csatában, menetelés v. harc közben> fegyverek mozgatásával, egymáshoz ütésével okozott zaj. □ Nagy zűrzavar, lárma, fegyvercsörtetés közepett kiáltás hangzik. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Harcias fellépés, kijelentés v. háborús mozgolódás, készülődés, amelynek célja az ellenség, ellenfél megfélemlítése, ijesztgetése.