Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FEDEZÉKHARC
FEDEZÉS
FEDEZET
FEDEZETLEN
FEDEZETSOR
FEDEZTET
FEDEZTETÉS
FEDŐ
FEDŐANYAG
FEDŐCSERÉP
FEDŐFESTÉK
FEDŐLAP
FEDŐLEMEZ
FEDŐNÉV
FEDŐPALA
FEDŐSZALMA
FEDŐSZERV
FEDŐTOLL
FEGYELEM
FEGYELEMSÉRTÉS

FEGYELMEZ [ë-e-e v. e-e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
  • 1. tárgyas Engedelmességre és rendre kényszerít v. késztet vkit. Példaadásával is fegyelmezi a tanulókat. □ Tanítsd, fegyelmezd, csakhogy emberűl Felvágd a nyelvét! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A rendőr, maga is tanyai sarjadék, azt tartotta, hogy a parasztot fegyelmezni kell. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Jól tud fegyelmezni. Nem tud fegyelmezni. □ Húsz esztendővel ezelőtt se voltam gyakorlati ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. (Móra Ferenc)
  • 2. tárgyas (választékos v. tréfás) Fenyít (1). Az apa épp most fegyelmezi fiát, mert intőt kapott.
  • Igekötős igék: megfegyelmez.
  • fegyelmezés; fegyelmezget; fegyelmezhetetlen; fegyelmezhető; fegyelmeztet.