Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FECSEGŐ [ë-ë] melléknév és főnév, (népies) föcsögő
  • I. melléknév -n, -bb
  • 1. (gyakr. rosszalló) Olyan <személy, madár>, aki, ami fecseg(ni szokott), akinek, aminek szokása, természete a fecsegés; sok haszontalanságot beszélő, locsogó; pletykáló, pletykás. Fecsegő gyermek, közönség, szajkó, vénasszony. || a. Olyan, amelyre a fecsegés (1) szokása jellemző. Fecsegő természet(ű). Fecsegő korban van a gyermek.
  • 2. (ritka, választékos) Frecskelő, frecsegő; locsogó, csobogó <folyadék>. Fecsegő patak.
  • II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Fecsegő személy. Kerüld a fecsegőket! □ Szólj! s ki vagy, elmondom … | Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy Ferenc) Polonius vén fecsegő, ki sok jót tud. (Vörösmarty Mihály)
  • fecsegős.