FELBUZDÍT tárgyas ige fölbuzdít
<Személyt> egy alkalommal eredményesen buzdít vminek a megtevésére, elvégzésére.
Felbuzdította a terv túlteljesítésére. A bátrak példája a gyöngéket is felbuzdítja az ellenállásra. □ A házak kapujában hallgatag emberek ültek, akiket nem buzdított fel a harangszó
Voltak egész utcasorok,
ahonnan senki sem csatlakozott a búcsújáró menethez. (Jókai Mór)
- felbuzdítás; felbuzdítható; felbuzdító; felbuzdított.