FEDEZÉK [ë-ë] főnév -et, -e [ë, e], (
népies) födözék
- 1. (katonaság) Katonák földbe ásott, védekezésre és támadás megindítására alkalmas tartózkodási helye az arcvonalon. Fedezéket ás; a fedezékbe húzódik, vonul. Éveket töltött kinn a fedezékben. || a. (katonaság) Olyan hely v. tereptárgy, amely alkalmilag menedéket, védelmet nyújt az ellenség golyói, pusztító fegyverei elől. Fedezékül szolgál vmi; fedezéket keres. □ Remegtünk, mint két gyáva bajtárs | egy part élén hol nincs bozót | nincs fedezék. (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Az, ami alkalmas arra, hogy vki vele, segítségével üzelmeit fedezze, s biztonságban, rejtve maradhasson. Kártevéséhez magas állását használta fedezékül.