FECSKEND [ë-e v. e-e] ige -tem, -ett [e, ë], -jen; -eni [ë, e]
- 1. tárgyatlan (régies) <Folyékony anyag nyomásra> nagy erővel (szét)lövell, fröcsköl (2) vhova. □ A sár elöl-hátul fecskendett reájok. (Jókai Mór) A zsír kék lánggal sercegve fecskend az oltók szeme közé. (Gárdonyi Géza)
- 2. tárgyas (ritka) Fecskendez (12).
- Igekötős igék: befecskend; ráfecskend; szétfecskend.
- fecskendés; fecskendett.