FAZÉK főnév fazekat, fazeka [ë, ë], (
tájszó) fazok
- 1. Ma többnyire fémből, régente agyagból készült, átmérőjénél magasabb, henger alakú, többnyire kétfülű főzőedény; külön fedővel fedhető. Hasas fazék; lyukas, repedt, törött fazék; húsos fazék: a) húsos ételt tartalmazó fazék; b) (átvitt értelemben) anyagi előnyökkel, kedvezésekkel járó helyzet, állapot; tejes fazék. Fazekat foltoz. Szóláshasonlat(ok): (rosszalló) olyan a hangja, mint a repedt fazéké: tompa, recsegő, érdes a hangja. □ Szita, rosta, csupor, fazék, vagyon mind veszőbe, A szomszédból kéregetnek másokat helyébe. (Arany János) Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal! | Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony! (József Attila) || a. Ennek az edénynek a tartalma; az, ami ebben az edényben van. Kiborult a fazék. □ Kácsa, csirke, pulyka fő, | bugyborékol a fazék. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (műszaki nyelv, vegyi ipar) Rendsz. tűzálló anyagból készült, olvasztásra, forralásra haszn. lezárható edény; tégely. Az üveg olvasztására használt fazék.
- 3. Fazékkal: az a mennyiség, amennyi egy fazékba belefér. Káposzta is megmaradt egy egész fazékkal. □ [Anyám.] Kis lábaskában hazahozta | kegyelmeséktől vacsoráját, | lefeküdtünk és eltűnődtem, | hogy ők egész fazékkal esznek. (József Attila) || a. jelzői használat(ban) <Vmiből> annyi, amennyi egy fazékba belefér. Egy fazék káposzta; egy fazék víz.
- 4. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Szent fazék: ájtatoskodó, templomos (1) v. a papok körül forgolódó és rendsz. képmutató nő, főleg vénlány, (vén)asszony.
- Közmondás(ok): Törött fazék tovább tart: a beteges ember gyak. tovább él, mint az egészséges.
- Szóösszetétel(ek): 1. fazékfedő; fazékfogas; fazékfül; fazékgyártás; fazékkarima; fazékmáz; fazéktörés; 2. cserépfazék; mosófazék; vasfazék.
- fazekacska.