FELBILLENT  tárgyas ige fölbillent
Okozza, eszközli, hogy vmi felbillenjen (12). 
Az egyik serpenyőbe tett kis teher egyszerre felbillenti a mérleg egensúlyát v. 
a mérleget. A szél felbillentette a vitorlást. □ [Csupán] néha billentette fel a szék hátulsó két lábát, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. (Krúdy Gyula)
- felbillentés; felbillentett; felbillenthető; felbillentő.