FEGYENC [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Fegyházbüntetésre ítélt, büntetését töltő személy, főleg férfi.
A fegyenceket szigorú őrizet alatt tartják. □ Sohase fogom nullásgéppel nyíratni a hajamat, mert a fegyenceket szokták így nyíratni, hogy szökésük közben nyomban felismerhetőkké váljanak. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): fegyencipar; fegyencnő.