FELJÖVET [ë-e v. e-e] határozószó, (ritka) följövet (csak múltra v. jövőre vonatk.)
Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. ritk. tárgy vhová feljön; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre feljön <ahol a beszélő jelen van>. Feljövet kérd el a szomszédomtól a kulcsot. [A hegyre] feljövet eltört a kocsi tengelye.