FELFÁZIK tárgyatlan ige fölfázik
<Főleg nő> alulról ható hideg következtében meghűl.
Sokáig ült a hideg kövön, és felfázott. □ Hamar felfáztak Szegény purdék, mert a puszta gyepen háltak. (Arany János) Ne ülj a földre, felfázol, most is nyavalyás vagy, elvisz a szél. (Móricz Zsigmond)
- felfázás; felfázó; felfázott.