FEGYVERHORDÓ melléknév és főnév (ritka, történettudomány)
Fegyverhordozó (I, II. 1) (személy). □ Ekközben pengő idegéből kétszer ereszte Gyors nyilat Und fia is, megüté egyikével Ikámort, A fegyverhordót. (Vörösmarty Mihály) A szegény fegyverhordó népség hadd fusson, csak a vezér essék foglyul vagy halottul. (Jókai Mór)