FÉLHANGOS melléknév
Tompított hangon mondott, ill. szóló, majdnem halk <hang>. Félhangos megjegyzés, félhangos zene. □ [Az öreg dáma] kíváncsian kérdezte unokahúgát: Ki az a fess tiszt? Az öreg Borly unokája kiáltotta be a fülébe félhangosan. (Mikszáth Kálmán) Édes! mondta Zsolt félhangosan. (Móricz Zsigmond)