FRENETIKUS [ë-ë v. e-e] melléknév -an, -abb (sajtónyelvi)
Rendkívüli lelkesedést kifejező v. keltő, magával ragadó <siker, ill. ennek megnyilvánulása>. Frenetikus siker; frenetikus hatás, taps. A hatás frenetikus volt. □ A nézőközönség frenetikus tapsban tört ki. (Jókai Mór)