FLANC * főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
bizalmas,
rosszalló,
elavulóban)
Hivalkodó, cifrálkodó, jómódot fitogtató öltözködés v. életmód; hivalkodás.
Nagyban megy náluk a flanc. Szereti a flancot. Nem sokat ad a flancra. □ Nem munkára való e, csak a flancra. (Móricz Zsigmond)