FŐTE [e] főnév főtét, főtéje [e] (
bányászat)
A bánya föld alatti, üres, kivájt térségeit felül határoló kőzet, felület, tető.
A főte nyomása meglazította a szenet. Víz csepeg a főtéből. A főtét megtámasztják.
- Szóösszetétel(ek): főtefa; főtefolyosó; főtegerenda; főtenyomás; főtepászta.