FÜVEZ [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. (ritka) Füvet (el)hint, (el)szór vhol, vhova, vmire. Ne füvezzetek az udvaron.
- 2. (népies, régies) <Állat> füvel (1); legel. □ Míg a lovak ménesszámra füveznek, a kutyák csordaszámra száguldoznak. (Jókai Mór)
- füvezés; füvezget; füvező.