FÜSTÖLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A füstöl igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat; az a tény, hogy vmi füstöl.
A hajó, a kályha, a pipa füstölése. □ A sok gyár s kemence füstölését messzire lehete látni. (Jókai Mór) || a. (
bizalmas) Dohányzás.
A suhancok füstölése. Egész éjjel folyt a füstölés. Abbahagyja a füstölést. Elég mára a füstölésből. || b. Az a cselekvés, hogy vmit füstölnek (2).
Hal, kolbász, sonka füstölése. || c. (
ritka) Vminek füstölt volta.
A szalonna füstölése még nem elegendő. (Nekem) ízlik a kolbász gyenge (erős) füstölése. || d. (
orvostudomány,
régies) Bizonyos anyag(ok)nak kezdetleges gyógykezelés végett való égetése. □ Galambosné
ért a füstöléshez és kenéshez. (Eötvös József)