FÜLTŐ főnév, fültövet, (ritka) fültöve [e]
A fejnek, ill. koponyának közvetlenül a fülkagyló mögöti része. Fültövön üt, vág vkit. □ [A vitéz] Mellben szúrta Bakót | S fültövön agg Csabait. (Vörösmarty Mihály) A kormányos, hirtelen lévén,
mellette termett, és visszaütötte a legényt kézzel, fültövön. (Tömörkény István)