FÉLELEMÉRZÉS [m-é] főnév (lélektan)
A félelem érzésének megléte v. feltámadása vkiben; az a lelki állapot, amelyben vki félelmet (1) érez. Beteges, kínzó, ösztönös, tartós félelemérzés. Állandó félelemérzés között él. Nem tudja leküzdeni félelemérzését.