FÜVES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <hely, terület>, amelyen fű nő, terem; fűvel borított. Füves kert, puszta, udvar. □ Árpád
a füves Alpárnak haddal közelíti határát. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (tájszó) Fűvel keverten növő, gazos, gyomos <vetés>. A búza füves.
- 3. (mezőgazdaság) Füves vetésforgó: vmely évelő fűvel, takarmánynövénnyel, rendsz. lóherével váltogatott v.
- 4. (régies, népies) Füves könyv: füvészkönyv.