FÜTTYENT [e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (
hangutánzó)
<Ember, állat, gép> egyszeri, rövid, éles füttyhangot hallat.
Füttyent a kutyának; (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) csak füttyenteni kell neki, (hogy vmit megtegyen)
: nagyon készséges, szinte szolgálati módon engedelmeskedik. □ A mozdony füttyentett, megállt. (Kosztolányi Dezső) || a. (-t ragos mértékhatározóval)
Füttyent vmilyent: vmilyen módon, vmilyen mértékben füttyöt hallat.
Rövidet, nagyot füttyent. Hármat füttyent. □ A gazda
kinézett
s egy éleset füttyentett a kutyáknak. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: befüttyent; kifüttyent; odafüttyent; visszafüttyent.
- füttyentget; füttyentő.