Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <eszköz>, amely fűt, meleggé tesz vmit, főleg helyiséget. Jól fűtő kályha. || a. (átvitt értelemben) Vmire tüzelő, lelkesítő, hevítő <érzelem, indulat>. A lelkét fűtő bosszú. A harcosokat fűtő lelkesedés.
2. Olyan <személy>, aki fűtéssel foglalkozik, azt végzi. A fűtő személyzet. || a. (rendsz. csak összetételben) Fűtésre való, fűtéskor használt.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vmely nagyobb v. több helyiségből álló épületben a fűtés munkáját foglalkozásszerűen végzi. Az iskolának télen két fűtőre van szüksége. □ Éppen rakta a fűtő a tüzet a kályhába. (Móricz Zsigmond) || a. Kazán, gőzgép fűtését hivatásszerűen végző (szak)munkás. Vizsgázott fűtő. □ Az utasokon kívül megmenekült az egész személyzet is. A legénység, a tisztek, a pincérek, fűtők. (Hunyady Sándor) Apámtól féltem Magányos lélek; kovácsnak ment; s malomhoz; azután | a vasutra fűtőnek. (Szabó Lőrinc)
2. (népies, régies) Fűtőanyag, tüzelő. Elfogyott a fűtőjük. □ A fűtőre szerzett szalma nagyobb részét tehenének almozta. (Eötvös József)