FŰSZER [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Étel ízesítésére, illatosítására, színezésére használt növényi v. ásványi anyag (pl. bors, paprika, só). □ Ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár
Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Jó illatú fűszer és drága kenőcs. (Arany János) Ó, Arábia,
ó ritka fűszerek, drága illatok! (Karinthy Frigyes) A postakocsi csomagokat is szállít: egy láda drót,
rizs, fűszerek, kávé. (Nagy Lajos) || a. (költői) Pompás, bódító, részegítő illat. □ Harmatoddal részegülve A virágos tarka rét, Hímje nővel egyesülve Néked ontja fűszerét. (Fazekas Mihály)
- 2. (átvitt értelemben) Vminek ízt, színt, élénkséget, hangulatot adó kelléke v. járuléka; vonzó tulajdonsága. A beszéd az élet fűszere. □ Fáynak
életrevaló mondatai
fűszerül szolgálnak a különben is érdekes mű [meg]kedveltetésére. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): fűszeráru; fűszer-behozatal; fűszerbolt; fűszercserje; fűszerdoboz; fűszerféle; fűszerfiók; fűszerillat; fűszerízű; fűszernemű; fűszerosztály; fűszerpaprika; fűszertermő.