FÜGGVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (mennyiségtan) Az a matematikai összefüggés, amelyben vmely tényező értéke v. változása meghatározott törvényszerűség szerint függ egy másik tényező értékének bizonyos határok között való tetszőleges megváltoztatásától. Algebrai, kifejtett, kitevős függvény; → másodfokú függvény; → peridodikus függvény; → szimmetrikus függvény; a függvény ábrázolása, értéke, folytonossága; vmely függvény differenciálja ←; függvényt → differenciál; vmely függvényt → integrál. || a. (mennyiségtan) Ebben az összefüggésben az a tényező, amelynek változása függ a másiktól; a függő változó. A kamat a tőkének, időnek és kamatlábnak a függvénye. A gáz térfogata a nyomás és a hőmérséklet függvénye. || b. (mennyiségtan) A függvény értékeinek változásait s ezek összefüggéseit ábrázoló egyenes v. görbe. Megszerkesztette a másodfokú egyenlet függvényét.
- 2. (választékos) Olyan dolog, amelynek létezése, alakulása, változása más tényező(k)től függ, más tényező(k) következménye. A nemzetközi helyzet sok tényezőnek a függvénye. A sportoló formája az életmód függvénye.
- Szóösszetétel(ek): 1. függvényábrázolás; függvénydifferenciál; függvényérték; függvénysor; függvénytan; 2. szögfüggvény.