FÜLEL [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
bizalmas)
Erősen figyel vmire, figyelmesen hallgat vmit.
Minden szóra élénken fülel. □ Mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felől zavarják a vizet. (Mikes Kelemen) Az állomásfőnök
tisztelgett. Lábánál bölcs kutyája fülelt. (Kosztolányi Dezső) || a. Hallgatózik, titokban figyel. □ A kerek erdő Sarkánál elbújva fülelt. (Fazekas Mihály) Bence a leshelyből fülel minden szóra. (Arany János) Kifelé fülelt a lépcsőházba, hol egy ajtót csaptak be. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: felfülel; idefülel; kifülel; lefülel; odafülel.
- fülelés; fülelő.