Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az ember és az emlősök páros hallószerve, mely a fejben jobb- és baloldalt elhelyezkedő belső részből és egy-egy különféle alakú, öblös, általában kagylóhoz hasonló külső részből áll. → Belső fül; füle → dobja; vkinek a füle → hallatára; bedugult a füle; → cseng a füle: fáj, hasogat a füle; → megcsendül (bele) a füle; → zúg a füle; → szem nem látta, fül nem hallotta (dolog); (átvitt értelemben) csupa fül vki: nagyon figyel; fülébe jut vmi: tudomására jut vmi, megtud vmit; fülébe → megy; vkinek a fülébe súg; fülébe(n)→ cseng vmi; fülébe → üt; fülön → üt vkit; egyik fülén → beereszti a szót, a másikon ki; → süket füleknek beszél; nem hisz a fülének: nem hiszi, hogy amit hall, az való v. igaz; a bal v. jobb fülére nagyot hall v. süket; → süket fülekre talál; → kinyitja a fülét; → megüti vmi a fülét; vkinek a fülét → megüti vmi; → telebeszéli vkinek a fülét vmivel; fülét → üti; → fél füllel hall vmit. □ [Az ős Kaján.] Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. (Ady Endre) Misi rögtön megértette, hogy a régi diákéletről mesél, s azonnal kinyitotta a füleit, hogy egy szót se veszítsen el. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek belső része. Fáj a füle; → folyik a füle; megoperálták a fülét. □ Valahol csöngetnek. De nem kívül, hanem belül, őbenne. Csöng a füle. (Kosztolányi Dezső) Talán hang volt, amit hallottam valahol, hang ami eltévedt füleimben, a fül bonyolult labirintusában. (Karinthy Frigyes) || b. (rendsz. egyes számban) Fülkagyló, ill. az emlősök fülének külső, látható része. (Általában mindkettőt, olykor csak az egyiket értjük rajta) Elálló, hegyes, hosszú, húsos, kajla, lekonyuló, szőrös fül; a füle is alig látszik ki (→ kilátszik) az adósságból (a munkából); → elereszt v. elbocsát vmit a füle mellett; → vakarja a füle tövét v. a fülét; fülig → szalad a szája; fülön → csíp vkit, (ritka) vmit; fülön → fog vkit; mind a két fülére alszik: nagyon mélyen a. Fülére csapja a kalapot; fülére húzza a sapkát; bedugja, befogja a fülét: (átvitt értelemben is) nem akar meghallani, tudomásul venni vmit; → hegyezi a fülét; → lekonyítja a fülét; meghúzza vkinek a fülét. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) úgy jóllakott v. annyit evett, hogy a füle is kétfelé állt bele v. tőle: alaposan jóllakott, nagyon sokat evett. □ Takaróját jobban felvonja füléhez. (Arany János) A kapás nézni kezdte az üszőt Ilyenfajta barnásszürke volt az is, de mégsem ez az. Más annak a füle állása. (Tömörkény István) Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros fülét. (Krúdy Gyula) || c. Fülig: a lehető v. képzelhető legnagyobb mértékben. Fülig eladósodik; fülig pirul; fülig szerelmes; fülig adós; fülig van az adósságban; (bizalmas) fülig benne van a slamasztikában. □ Fülig szerelmesek a kisasszonyba (Vörösmarty Mihály) Elpirult egész fülig. (Mikszáth Kálmán) || d. Fülcimpa. Kifúratja a kislánya fülét. □ Füleit újra fúratja e vastag aranyfüggők miatt. (Tolnai Lajos) || e. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Kutya (macska)füle v. fülét: <fölényes elutasításként v. indulatos tagadásként:> szó sincs róla, hogy is gondolhatsz ilyet.
2. (választékos) A lélek v. tudat a füllel (1) szerzett benyomások, értesülések szempontjából nézve. Ez a beszéd nem gyermekek fülének való. □ Egy szív miljók keblében, És dobbanása rémület Az ellenség fülében! (Petőfi Sándor) Az ifjú fülek edzve voltak különös elméletekhez. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Hallás (2). Éles, finom fül; → jó füle van; → rest a füle; → rossz füle van. De jó füled van! Szóláshasonlat(ok): olyan a füle, mint a → bot. || a. (átvitt értelemben) Zenei hallás. A hegedűhöz jó fül kell. □ Édesapám mindig első énekes volt minden templomban Mi [gyermekek] bőgtünk fül nélkül, de tele torokkal. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Vmely tárgynak a fülkagylóhoz hasonló, kiálló, hajlított, rendsz. lyukas része, fogantyúja (kettő együtt v. közülük az egyik). A csizma, csésze, fazék, fedő, gomb, kancsó, kosár, lábas, láda, pohár, táska füle. □ Ott a kulcs a persely füléhez kötve. (Jókai Mór) Keze szinte ráfagyott a korsó fülére, míg felért a második emeletre. (Móricz Zsigmond) || a. A sapka, a zseb füle: lelógó, lefityegő része.
5. (átvitt értelemben) Könyvlapnak, levélnek, füzetlapnak (rendsz. jelzésként) háromszög alakban behajlított sarka; szamárfül. □ Találj valahol punctumot [= pontot] a könyvedben, s fület csinálván benne, tedd be azt, és beszélj velem. (Jókai Mór) Bezzeg a diák ijedtében még fület se csinált a könyvben. (Mikszáth Kálmán) || a. (nyomdászat) A könyv védőborítékának behajtott belső része, amelyre a könyv tartalmára utaló szöveget szoktak nyomtatni.
6. (műszaki nyelv) <Ajtó- és ablakkereten> kiszélesített felső sarok.
Szólás(ok): se füle, se farka: értelmetlen, zavaros beszéd, írás; (tájszó) egyik füle bal, a másik nem hall: oda se hallgat, nem veszi tudomásul; vmi van a füle mögött: vmi titkolnivalója van, vmi szabálytalan v. szégyenletes dolog van a múltjában; egyik fülén be(megy), a másikon ki: hiába beszél neki az ember, fel se veszi, amit mondtak neki; (tréfás) a fülén ül: nem hallja meg, ha szólnak hozzá; fülét, farkát elereszti: nagyon elhagyja, elereszti magát; a fülét v. füle botját se mozdítja, mozgatja v. billenti: úgy tesz, mintha nem hallaná, nem teszi, amit mondanak neki; rágja a fülét vkinek: nógatja, zaklatja, hogy tegyen meg vmit; ld. még: bogár, bolha, fal, tapló.