Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÜGGESZKEDIK
FÜGGESZT
FÜGGETLEN
FÜGGETLENÍT
FÜGGETLENSÉG
FÜGGETLENSÉGI
FÜGGŐ
FÜGGŐÁGY
FÜGGŐCINEGE
FÜGGŐFOLYOSÓ
FÜGGŐHÍD
FÜGGŐKERT
FÜGGŐLÁMPA
FÜGGŐLEGES
FÜGGÖNY
FÜGGÖNYHÚZÓ
FÜGGÖNYKARIKA
FÜGGÖNYÖS
FÜGGÖNYRÚD
FÜGGÖNYTARTÓ

FÜGGŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév -en [e] v. (ritka) -n, -bb Olyan <tárgy v. ritk. személy>, amely, aki vmin függ (1), csüng, lóg. Függő kolonc, lakat, lámpa; a fogason függő kabát; a falon függő kép; a nyújtón függő tornász; láncon, szíjon, zsinóron függő tárgy. □ Imrének átszállt a tekintete a falon függő ábécés táblákon. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) A levegőben lebegő <tárgy, személy>. Mohamednek ég és föld között függő koporsója. □ [Gábor arkangyal] kissé megállván, Függő egyensúlyt tarta lenge szárnyán. (Arany János–Tasso-fordítás)
  • 2. (ritka) Tartókon, oszlopokon nyugvó, gerendával, lánccal, kötéllel stb. rögzített. A pilléreken függő híd; az oszlopokon függő folyosó.
  • 3. Olyan <személy, közösség>, aki, amely nem rendelkezik magával szabadon; vkinek v. vminek alárendelt. Függő nemzetek, népek, országok; felesége akaratától függő férfi. || a. Ilyen személyre, közösségre jellemző. Függő helyzetben van; függő viszonyba kerül.
  • 4. (átvitt értelemben) Vmely feltételhez kötött, értékében, nagyságában, minőségében más által meghatározott. A gazdasági helyzettől függő beruházások; a létszámtól függően; a nap sugárzásától függő beérés; a becsapódási szögtől függő hatás. Útitervét az időjárástól teszi függővé. || a. (nyelvtudomány) <csak néhány kapcsolatban> főmondatnak alárendelt, mellékmondattal v. mellékmondatokkal kifejezett. Függő beszéd: az előadás összefüggésébe olvasztott, mellékmondattá alakított idézet; függő kérdés: mellékmondattal kifejezett kérdés; (régies) függő mondat: mellékmondat. || b. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amelynek értékét egy másik mennyiség határozza meg. Függő változó: <függvényben> az a változó érték, amely a független változótól függ. || c. Olyan, ami még nincs eldöntve, elintézve, aminek az eredménye, kimenetele kétséges. (közigazgatás, pénzügy) Függő adósság: vmely közület, kül. az állam adósságának olyan része, melynek fedezésére nincs lekötve a bevételek vmely fajtája; visszatérítése rövid idő múlva készpénzzel történik. Függő játszma; függő ügyek. A függő adósság jellegzetes alakja a kincstári utalvány. □ A kapitánynak írt levelében … függő ügyeiről rendelkezett. (Karinthy Frigyes)
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. Általában vminek lecsüngő (alkat)része v. dísze; csecsebecse, zsuzsu. Óraláncán apró függők voltak. □ A dió barkái megnőnek húsos … függőkké. (Jókai Mór)
  • 2. (népies, ékszerészet, régies) Fülbevaló, fülönfüggő. □ Hószín nyakok s fülök aranyos függője, Rezgő billegéssel amidőn lengenek, Minden érző szívben reszketést szerzenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Násfát akasztott mellére, fülébe gyémánt függőt. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. Vmely folyamatnak félbemaradt, eldöntetlen, elintézetlen állapota. Függőben hagy vmit; függőben marad, van vmi. A mérkőzés függőben maradt. □ Az academia sorsa még mindig függőben … (Arany János) Függőben hagyta a véletlen támadt, kínos ügyet. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. (műszaki nyelv, régies) Függőón. □ Hoznak vonalzót … S függőt meg éket. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • Szóösszetétel(ek): 1. függőakna; függőantenna; függőbölcső; függőcsatorna; függődísz; függőkötél; függőlakat; függőlánc; függőlépcső; függőlétra; függőmérleg; függőóra; függőpálya; függőpecsét; függőpár; 2. fülönfüggő.