FÜGGŐSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
sajtónyelvi,
választékos)
Függő (I. 3), alárendelt(ségi) viszony; függés (1a), alárendeltség.
A feljebbvalóktól való függőség. A munkások a gyárosoktól való teljes függőségben éltek. || a. Vmely állam gazdasági és politikai függése, alárendeltsége egy másik állammal szemben.