FÁCIT főnév -ot, -ja (csak egyes számban) (
elavult)
- 1. Vminek lényege, veleje. □ Az a dolog fácitja, hogy a bűnöst megkapjuk. (Tolnai Lajos)
- 2. Végeredmény. □ Nagy nyugalommal ropogtatta a retket, a tenyere alatt tartott pénzcsomagot lapogatva: "itt a fácit!" (Jókai Mór)