FŐNÖKSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A főnök tisztsége, rangja, hatalma. A főnökség nehéz feladatokat ró reá. Megerősítették főnökségében. □ A király
az új hódítók főnökségét
vállalta magára. (Eötvös József)
- 2. Főnöki hivatal, ill. annak helyisége. Az Államvasutak főnöksége; a vezérkar főnöksége.
- 3. (ritka) Az ott dolgozók összessége. Az egész főnökség kivonult az ünnepségre.