FRÖCCSEN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] freccsen [ë-e] (
hangutánzó)
<Folyadék, híg anyag> vmely erő hatására cseppekben szétszóródik, felcsapódik.
A kohóból fröccsen az izzó nyersvas. Az autó kerekéről fröccsen a sár. Ruhájára fröccsent a víz. □ Egy csöpp lila tinta az ujjára fröccsent. (Kosztolányi Dezső) Látta az állat vergődését, ahogy hátracsavart nyakából freccsen a vér. (Hunyady Sándor)
- Igekötős igék: belefröccsen; felfröccsen; kifröccsen; lefröccsen; odafröccsen; szétfröccsen; visszafröccsen.
- fröccsenés; fröccsenő.