FÖLDESÚR [s-ú] főnév
(
1945 előtt) Az úri osztályhoz, a dzsentri réteghez v. az arisztokráciához tartozó földbirtokos, akinek nagyobb földbirtoka van.
Eladósodott, lecsúszott földesúr. □ A Hársfában egy
földesúr muzsikáltatott csendesen, régi magyar nótákat. (Krúdy Gyula) A földesúr, akinek sérvig | emeltek tönköt, gabonát, |
szétveret falut és tanyát. (József Attila) || a. (
történettudomány) Jobbágyokat tartó és felettük hatalommal bíró földbirtokos, a jobbágyok által művelt földek tulajdonosa, aki jobbágyainak peres ügyekben és (kisebb) vétségekben bírája is volt. □ Földesurához fut bíró uram, és bejelenti, Hogy hadi orvosló vagyon itt. (Fazekas Mihály) A búzát ezidáig a földesúr ette meg, csak a köles meg a hajdina volt a jobbágyé. (Móricz Zsigmond)