Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FARIZEUS [ë v. e] főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ok, -a
  • 1. (történettudomány) Annak az ókori zsidó szektának a tagja, amely szenteskedő buzgósággal ügyelt a zsidó vallás történyeinek betű szerinti megtartására. □ Megint a jó Pilátust keresték | Sápadtan minden farizeusok … (Ady Endre) Tizenkét éves korában, egy délután, tudós farizeus hozta haza a templomból. (Karinthy Frigyes)
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Képmutató, álszent ember. □ Az öreg rablók és farizeusok hangosabban lármáztak, mint az őszinte reformpártiak. (Móricz Zsigmond)
  • II. melléknév (rosszalló)
  • 1. Képmutató, álnok, ravaszkodó <személy>.
  • 2. Az ilyen személyre jellemző <dolog>. Farizeus ábrázat. □ Nem találkozott vele? – Nem én, fiam … – felelt János farizeus pofával. (Jókai Mór)
  • farizeusi; farizeusság.