FÖLÖS melléknév -en, -ebb [e, e], (
régies,
irodalmi nyelvben) feles [ë-ë]
- 1. Olyan, aminek föle van. Egy csésze fölös kávé; fölös tej.
- 2. A szükségesnél több, nagyobb mennyiségű, a szükségletet meghaladó. Fölös készletek; fölös mennyiségű gabona. □ Meghízik és fölös kilóit | Marienbadban adja le nyaranként. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) Fölös tagadás: olyan t., amely a mondat értelmét alig v. egyáltalán nem változtatja meg (pl. "rég nem láttam"; "sohase látta senki se"). || b. (kissé régies) Fölösen; fölös számban v. számmal: épp elég, untig elég; éppen elegen, untig elegen. □ Mindenikünk azt gondolta, hogy [Bercsényinek] kész pénze felesen vagyon. (Mikes Kelemen) A sátorok előtt a komédiások
instálják befelé az embereket. Van olyan fölös számmal, aki hajt a szóra. (Tömörkény István)