FÖRGETEGES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] fergeteges [ë-e-e-ë]
- 1. (irodalmi nyelvben) Olyan <időszak>, amelyben förgeteg zajlik le. □ S nem nézve haragját förgeteges éjnek | Toldi rohan, száguld, mint kóbori [= bolygó, hazajáró] lélek. (Arany János) Tavasznak csúfolták azt a fergeteges évszakot. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Förgetegként pusztító, minden ellenállást legázoló. Förgeteges roham. || a. (átvitt értelemben, választékos) A förgeteg harsogására emlékeztető, mennydörgő, harsogó <jelenség>. Förgeteges taps(vihar).