Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki szenvedélyesen ragaszkodik anyagi javaihoz (főleg a pénzhez), amelyeket rendsz. céltalanul halmoz, és belőlük nem szívesen juttat se magának, se másoknak, még annyit sem, amennyit az emberiesség, a közösségi érzés, a méltányosság v. a bevett szokás megkíván; fukar. Világéletében fösvény ember volt. □ Kínálgatja őket a jó háziasszony Nem bánik könnyen a ház becsületével, nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta. (Petőfi Sándor) Csúnya fösvény ember vagyok és amellett irigy természetű. (Mikszáth Kálmán) [Apám] piszkosan fösvény a nőkkel szemben. (Ambrus Zoltán) || a. (ritka) Fukar (1b). □ Egy nádas közepén nem fösvények az emberek szavakkal, ha csak ketten vannak. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Fösvény jellem; fösvényen mér vmit; mindig fösvényül ad.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Fösvény személy, főként férfi. Közismert fösvény. A fösvény semmire sem áldoz. A fösvénynek soha sincs elég. □ Mikor a világnak lármáját sokallom, Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom. (Csokonai Vitéz Mihály)
Közmondás(ok): fösvény többet költ: aki fukarkodik, gyakran ráfizet. fösvénykedik; fösvénység.