Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Nagy mértékben undorító, förtelmet keltő, visszataszító; undok. Förtelmes bűz, féreg, látvány, rondaság. □ Megjő majd napom is, melyben engem is a förtelmes férgek elesznek. (Vörösmarty Mihály) Valami fertelmes büdösséget éreztem. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Az erkölcs v. az illem tekintetében> visszataszító. Förtelmes bűn, káromkodás; förtelmes szája van: trágárságokat szokott beszélni. □ Goromba, lusta s fertelmes szájú ember , a világ legnagyobb káromkodója. (Móricz Zsigmond)
2. (túlzó) Utálatos, ellenszenves, ronda <személy, testrész>. □ Megmondhadd az örményeidnek, hogy ne féltsék a feleségeket a magyaroktól, mert amilyen fertelmes ábrázatjuk van, attól mind a tengernek szaladunk. (Móra Ferenc)
3. (túlzó) Kibírhatatlanul kellemetlen. Förtelmes idő(járás), szélvihar; förtelmes kiabálás, lárma, ordítás. □ A szolgák | Györgyöt is fölverték a fertelmes zajjal. (Arany János) Szakadatlanul esett a fertelmes hó! (Tolnai Lajos) Förtelmes dialektusban hadart valamit. (Herczeg Ferenc)
4. határozói használat(ban) <Nyomósításul, kellemetlen érzés kifejezésére.> Förtelmes rossz ital; förtelmes rosszul beszélt, énekelt, játszott.